2013. május 9., csütörtök

Dave Gahan

Ma 51 éves ez a csodálatos ember, aki nekem (is) annyit adott, hogy bárcsak a töredékét is akár vissza tudnám adni neki... Dave... Dave egyszerűen csodálatos! Elmondhatatlan mértékig. Kivakarta magát a szürke, unalmas, lehúzó Basildonból, százmilliók idolja lett, énekesként mutáló kamaszból érett, érzelemteli férfihanggá, pasiként gitárnyakú nyüzügéből kígyótestű, bugyirobbantó tekintetű szexistenállattá, zenészként fallokrata tinisztárból igazi hatalmas színpadi mágussá fejlődött, emberként megjárta a legundorítóbb földi poklokat, azt a leheletfinom apróságot már nem is említve, hogy, ömm, lássuk csak, meghalt - kétszer - és visszatért. És nem, nem újjászületett, nem szállta meg a szentlélek, és nem csillámpónik szivárványszínű, rózsasziromillatú pukigőzében whiskas-cicákat kerülgetve szökdécselt végig a heroinelvonás árnyas, vidám akácfalugasán - ellenben óriási lélekerővel, megszenvedve minden lépést, a saját csimbókos hajánál fogva kirángatta önmagát a fortyogó latrinából, amibe egyébként szintén saját kezűleg fojtotta bele magát a feje búbjáig. Amellett, hogy az összes létező fiktív Ha-Megtehetném-Földi-Hatalom-Vissza-Nem-Tarthatna-Az-Ágyába-Vetődéstől listám abszolút első helyezettje, slashek és fanfictionök százainak főhőse, akinek egy pillantásától porrá hamvad az ember bugyija, akinek olyan szexi helyen volt piercingje, hogy le sem merem írni, akinek a V-vonalában napokig tudnám kirándultatni pajkos  ujjacskáimat... a világ legszexisebb férfiembere, példás férj és családapa, lelkesen jógázik (örök hála a jógának ezért a gyönyörű testért), fest és sétáltatja iszonyatosan ronda kutyáját. Amióta lejött a szerről, elkezdett ő maga is dalokat írni, határozottan javuló tendenciával, láthatóan legalább annyira szereti az elektronikus zenét, mint a legmocskosabb bluest, és szövegekben is egyre mélyebb, nyíltabb. Interjúkban értelmes, kedves, emberi, bár meet and greeten csak selyemkesztyűben fog kezet a rohadék, durva sztárallűrje nincs, stílusos és pont annyira hiú, amit még imádni lehet egy férfiban. És halálosan vicces, ahogy beszéli az angolt: egyszerre érződik rajta a britség és az elmúlt sok-sok, NewYorkban töltött év, ami miatt néha kissé túlzásba viszi az amcsi ökszentet. All in all: hálás vagyok neki minden elénekelt hangért, és el nem múló tisztelettel tekintek rá, tonnányi PéldaképPont jár neki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése