P!nk

A legelső PéldaképPont-nyertes. Ami nálam azért is nagy dolog, mert kimondottan nem szeretem a női énekeseket, a legtöbbjük teljesen analfabéta a finomságokhoz, la akarja énekelni a csillagokat, és, ami megbocsáthatatlan: árad belőlük, hogy csak szócsövek, hogy mesteri technikával vagy sem, de mindenképpen csak interpretálják valaki más szerzeményét, hiányzik az éneklésükből a valódi megértés, átélés, átérzés, azonosság. P!nk ebből a szempontból ugye eleve előnyben van azzal, hogy singer-songwriter. Mi több, nagyon ért a saját műfajához, ehhez a kellemes, dallamos, szalonpop-rockhoz: a legutóbbi néhány rádióba került dalánál már tényleg az volt az érzésem, hogy a nő egyszerűen nem tud hibázni. Raise Your Glass, Funhouse, Try, Just Give Me a Reason - mind nagyon rendben vannak. Nem egy Nick Cave, na de nem is csak Nick Cave-ekre van szükség a zenében. P!nk dalai egyszerűek és slágeresek, mégis nagyon jó tartalmakat közvetítenek a zavarodott, értékválsággal küzdő tini célcsoportnak - az értékközvetítés és társadalomjobbítás klassz dolgok. Emellett emberileg is szimpatikus: ezer éve együtt van a pasijával, pedig voltak komoly hullámvölgyeik, amelyek megoldásáért - hollywoodi szokásoktól eltérően - hajlandóak voltak tenni, párterápia, meg minden, de a lényeg, hogy az első problémától való elmenekülés helyett kikecmeregtek a szarból, és a kapcsolatuk láthatóan megerősödött mindettől, hisz azóta is együtt vannak, és a paparazzi-fotók alapján jól is vannak, teljesen normális családi életet élnek, nem derogált neki szoptatni  a gyerekét, most is láthatóan foglalkozik a gyerekkel, nem öltözteti idióta sütibabának, divatmajomnak, mini prostinak, stb. - egyszóval megmaradt embernek. S hogy fokozza az eddigieket, P!nk még gyönyörű is, és nem a cicababa-gyönyörű, hanem a tartalmas-gyönyörű típusból, és eleve nem kerít túl nagy feneket az egész külsejének: sportol, tartja a formáját, de nem esett túlzásokba - csupa-csupa példakép-faktor.